Ma már sértés, ha más rászól a gyerekre, és bunkó beképzelt ősanya. Talán ezért már védekezésből, konfliktuskerülésből sem vesszük észre másnak a gyerekét. Azt gondolnánk, hogy szülőként, anyaként sokkal érzékenyebbek vagyunk a gyerekekre. Autimatikusan figyelünk a máséra is, mert én is azt szeretném, ha az enyémre figyelnének
Valamelyik nap egy új játszótérre látogattunk el és fusztráltan vettem észre, hogy a gyerekeim mániákus szemmel tartása mögött bizalomhiány húzódik meg. Bizalomhiány, hogy a többi szülő nem fog közbe avatkozni csúfolás, cukrosbácsi, verekedés esetén (de még elesés esetén is ritkán). Sajnos a gyanú mögött tapasztalat húzódik meg és most már egy felhívás is: vigyázzunk egymás gyerekére.
Egy gyerek kevés, a három gyerek sok! Még mindig (folyamatosan) tartja magát a furcsa tézis miszerint: két gyerek szuper, minden más felállás nem megfelelő, és ennek sokan – szinte mindenki – hangot is adnak!
[rev_slider alias=”homeslider3″]
[rev_slider alias=”sidebar-slider-also”]