Hétköznapi hősökről kevés szó esik. Pedig nagyon kellene! Anikó egy közülük. Két kisgyermeket nevelnek, közben próbál önmegvalósítani, boldog lenni, blogot vezet és ezer más dolgot véghez visz egy nap. A blogját magam is szívesen olvasom, elfogadást tanít, azt, hogy a másság nehéz, ám olykor szép pillanatokat okoz.
Valczer Hajnalka fotói mosolyra fakasztanak, de a háttérben komoly társadalmi kérdés is megjelenik. A fotókon Down-szindrómás emberek állnak lufival a kezükben, mellettük egészséges kisgyerekek. Nem véletlen a párosítás: Hajnalka szeretné, ha felfigyelnénk arra a társadalmi problémára, hogy perifériára szorulnak nemcsak a Down-szindrómások, hanem mindenki más is, aki valamiben különbözik az átlagtól.
Neked mi jut eszedbe, ha közeleg a Valentin nap? Valaki szereti ünnepelni ezt az alkalmat, míg mások idegen szokásnak tartják. Számomra szép, hogy ilyenkor a párok különleges programokkal és meglepetésekkel lepik meg egymást, de tény, hogy a szeretet az év bármelyik napján kimutatható és nemcsak egy naphoz kellene kötnünk. Tomival évekig készítettünk egymásnak képeslapot ez alkalommal és idén a lányokat is szeretném meglepni valamivel, de szerintem a Valentin nap még egy dologra nagyon jó, az önmagunkkal való törődésre!
Azt is gondolhatnánk, hogy ebben a témában nincs semmi meseszerű. Ám Molnár T. Eszternek sikerült olyan könyvet írnia, ami meseként is varázslatos, mégis egy olyan társadalmilag fontos témát taglal, amivel mindannyian szembesülünk. A gyerekek is. Ez a könyv biztosan segít nekik (is) megérteni, hogy a hajléktalanok pont ugyanolyanok, mint mi. Emberek. Vágyakkal, esendőségekkel és soha el nem múló reménységgel a szívükben. Olvassátok el, ha jót akartok magatoknak és a gyerekeiteknek.
[rev_slider alias=”homeslider3″]
[rev_slider alias=”sidebar-slider-also”]