felszabadító érzés

Sok szülőben merül fel a kérdés, hogy elmondja-e a gyerekének, hogy ő más? Nos az egyértelmű válasz erre az, hogy igen. Én felnőtt korban kaptam diagnózist, de egész eddigi életemben tudtam, hogy valamiben különbözöm, úgy éreztem bénább vagyok, nem tudok úgy megcsinálni dolgokat, elfelejtek, elejtem őket, nem tudok tolatni, nem bírom a zajt (vagy adott esetben, azért szerez nehezen barátokat, mert autista, vagy felejt el mindent és kapkod össze vissza mert figyelemhiányos.. stb). Számomra és rengeteg más felnőttként diagnosztizált ember számára felszabadító érzés volt a diagnózis megszerzése: mert már tudjuk, hogy mindez miért van, hogy nem bénák vagyunk, csak vannak bizonyos nehézségeink, és mert ez egy kulcs is önmagunkhoz. Egy ADHDs, vagy autista ember számára a diagnózis gyakorlatilag egy instant önismereti válaszcsomag. És persze megoldási útmutató is.