házasság

Csupa szépség és boldogság, plüss macik, meg ütyülüpütyülü. 17 évesen kaptam először szivecskés pandácskát egy sráctól és nagyon nem tudtam vele mit kezdeni. Mármint a plüssel. Kislányként is jobban lenyűgözött a fára mászás, mint a csajos dolgok. Tény, hogy volt egy babánk, Irénke, akivel rendszeresen játszottunk a fűzfa alatt és akinek, mivel egy átlagos műanyag baba volt, kilyukasztottuk a száját és a punciját, hogy pisilős legyen. Aztán fodrászkodtunk rajta és filctollal is kifestettük, amitől rondább lett, mint valaha. Ezek után inkább maradtam a fűzfánál, meg a csontváz-keresésnél.

Őszintén szólva, mióta házasságban élek és gyermeket nevelek, eltűnt az ÉN. Igazából az is nagy boldogsággal tölt el, ha hajat mosok, mielőtt nem alszom el.