Iskola

Sok szó esik arról, kik válnak jellemzően áldozattá egy közösségben. Kevesebbet beszélünk arról, kik a zaklatók. Miért kezd el egy gyerek másokat bántani olykor életre szóló sebeket ejtve a lelkén? És miért, miként asszisztál ehhez a környezet, amely éltető közege a „bullyingnak”?

Amíg nem válik óvodáskorúvá a gyermeked, addig ez a mondat nem jelent semmit. Ám utána…

Bevallom őszintén, elkapott a harci láz, hogy igazán bulváros címmel vagy felütéssel kezdjem ezt a cikket. Valami olyasmivel, hogy A kompetenciamérés feladatainak összeállításához nem kell tanárnak lenni. Mert ez az igazság. De aztán elvetettem az ötletet, hiszen nem az a célom, hogy megkeverjem azt a bizonyost, hanem hogy megvilágítsam, mi is ez az egész ramazuri a 6., 8. és 10. évfolyamon ilyenkor, május végén.

Egyetlen pedagógus évente több száz diákot is tanít: mindegyik külön személyiség. Az egyikkel könnyebb, a másikkal pedig nehezebb együtt dolgozni, de mindenkihez meg lehet találni a kulcsot, amivel kinyitható.

Az iskolai jegyekkel kapcsolatban a legtöbb szülőben vegyes érzések kergetik egymást. Azt ugyanis egyre több pszichológus állítja, hogy az iskolai jegyek a világon semmit nem jelentenek az életben való sikeresség szempontjából. Igen ám, de a középiskolai és a felsőoktatási felvételik szempontjából mégiscsak nyomnak valamennyit a latban. De akkor mégis hogyan érdemes viszonyulni a bizonyítványhoz?

Számos ok miatt merülhet fel az iskolaváltás: van, aki a felvételi után szembesül azzal, hogy nem a neki való iskolatípust választotta, van, aki költözik, van, aki (nem állami iskola esetében) a tandíjat nem tudja tovább fizetni, mások a szülők válása miatt kényszerülnek váltani. És vannak, akik olyan konfliktus miatt kell, hogy váltsanak, amit nem tudnak rendezni.

Urbán Marcellel beszélgetünk. Marci fiatal közgazdász és zenész, a Budai Magánzeneiskola (BMZ) vezetője. Állandóan rohan. Órákat tart, irányítja 25 tanárát, gyerekekkel viccelődik vagy éppen határozott hangon neveli őket. Megszállott újító. Fiatal, de komolyan kell venni.

Pár hete elém állt egy diplomás, 26 éves kollégám, és azt mondta: „Tudod, Krisztián, rettenetesen frusztráló, hogy fogalmam sincs, öt év múlva ér-e bármit a tudásom.” Az „én időmben” (jaj!) majdnem mindenki biztos lehetett abban, hogy ha elvégzett valamilyen iskolát, azzal a nyugdíjig biztosítva volt az élete. Kellett folyamatosan toldozni-foldozni a tudást, de a bizonyítvány jó alapot nyújtott. De ma már szülőként is azt látjuk, hogy nem biztos, hogy a gyerekeinknek lehet ennyire egyértelmű jövőképük. Mit tanítsunk hát nekik?

Ismét elérkezett az általános iskolai beiratkozás ideje. Az iskolák ezen a héten, csütörtökön és pénteken várják a leendő elsősök szüleit a szükséges papírokkal. Összeszedtük, mire is van pontosan szükség az általános iskolai beiratkozáshoz.

Külföldre indulni akkor is kalandos és kockázatos vállalkozás, ha csak világot szeretne látni az ember a nyári vakáció alatt, hát még akkor, ha úgy dönt, hogy maga mögött hagyva a magyarországi életet, máshol próbál szerencsét, méghozzá gyerekestül.

A sulinkban azzal szórakoznak az alsós gyerekek, hogy fütyiket rajzolnak ide-oda. Táblára, vécéajtóra (lemoshatóan), füzetbe, padra – és közben vihognak. Sajnálatos módon ez most a menő – hiába beszélgetünk otthon a témáról és magyarázzuk el, hogy miért nem helyes ez a viselkedés, a csordaszellem nagy úr, mi is beleszaladtunk…

Szeptembertől már csak elméleti vita lesz, hogy a magán- vagy az állami kiadó tankönyve jobb-e, közismereti tárgyaknál döntő részben csak állami könyvek közül lehet majd választani, ingyen. A magánkiadók a szakképzésben teljesedhetnek ki.