kamasz

Hogy mi a legidegesítőbb dolog a felnőttekben? Talán az, hogy folyton felemlegetik egy-egy rossz döntésünket. Elég kellemetlen ahhoz, hogy ne akarjunk róla beszélni?! Akkor előszeretettel hozzák fel minden alkalommal, amikor csak lehet- közben meg észre sem veszik, hogy viccet csinálnak belőlünk. Ez lehet egy aprócska dolog, mint például egy otthoni, borzalmasra sikeredett hajvágás, vagy akár egy komolyabb következményekkel járó dolog, mint például a lógás a suliból.

Mi a keményebb, a hároméves, akinek semmi nem jó, de még nem tudja megfogalmazni, vagy a kamasz, aki már túl is bonyolítja a problémáit? Létezik, hogy a 16 évesnek is pont ugyanolyan dackorszaka van, mint az ovisoknak?

Aki nagykamasszal (változó, hogy hány éves kortól indul, de mondjuk 12-19 éves kor közöttiek) tölti a midennapjait, annak sok esetben könnyű a dolga: eszik, iszik, alszik, hűtőt nyitogat, határokat feszeget, vicces, jó fej, rendszeresen fürdik, eldönt néhány komolyabb kérdést is

A tinédzser gyerekeket nem könnyű rávenni arra, hogy segítsenek a házimunkában, főleg, ha nincsenek rászoktatva kicsi koruk óta.

Miért olvasok nap, mint nap olyan cikkeket, amelyben az áll, hogy anyának lenni nehéz, fárasztó és elviselhetetlen, amikor kicsi a gyerek. Amikor meg nagyobb, akkor azt várjuk, hogy “normális” legyen végre, olyan, mint amikor kicsi volt. Csak nekem van képzavarom?

Beszél(get)ni, kommunikációt kezdeményezni nem könnyű feladat. Kivéve, ha kamasz vagy. Mert akkor három szóval megoldasz minden problémát. Beszél beszól a kamasz.

Akár egy tündérmese címe is lehetne. Pedig igaz. Kipróbáltuk. A 14 éves fiam meg én. Olvasói levél érkezett hozzánk a kamaszról és a házimunkáról. Olvassátok el és közben gondoljátok át, nálatok, hogy megy a házimunka.