Mikor kezdődik a kamaszkor? Valóban felnőtt egy 18 éves fiatal? Miért érzi úgy magát egyre több huszonéves, mint aki még mindig megrekedt a gyermek és a felnőttkor között? A Cambridge Egyetem kutatói szerint a folyamat lassabb, mint gondolnánk: az emberi agy nagyjából 30 éves korára lesz valójában felnőtt.
Állítólag a kamaszkorra készülve a szülő legjobban azt teszi, ha tanulmányozza egy páfrány viselkedését, és azt utánozza a viharos évek alatt – ne szólj, ne mozdulj, ne légy ciki. Vigasztaljon, hogy Duff McKagan a Gunsból is ciki a saját tinilányainak, mint az az önéletrajzából kiderül. Majd csak vége lesz egyszer, és talán minden szülő pont ekkorra fárad el végképp.
A kamaszkor az egyik olyan aggasztókitüntetett időszaka életünknek, amit a pszichológusok normatív krízisként emlegetnek. Az évtizedek során több menetrendszerű megbolonduláson megyünk keresztül, ezek közül legdurvább a serdülőkor, illetve az életközépi válság. A jó hír az, hogy mindez személyes fejlődésünket szolgálja, az viszont aggasztó, hogy gyermekünk serdülőkori identitáskrízise nagy valószínűséggel egybeesik saját megzizzenésünkkel, így otthonunk jó eséllyel jobban emlékeztet egy zártosztályhoz, mint békés családi fészekhez.
Két különböző generáció és egy olyan téma, ami mindenkit egyformán érint. Tényleg annyira másképp látják a párkeresés kérdését a különböző nemzedékek, vagy tulajdonképpen nem sok minden változott az évtizedek alatt?
-Anya, víz! -Tessék, kisfiam? -Víz! -Nem értettem jól? -Víz! -Még mindig nem értem! -Mit nem értesz ezen? -A stílust, fiam!Kezdünk a kiskamasz korba lépni a fiammal, aki 9 éves. Ez a fajta „hozzám szólás” pedig egyre gyakoribb, ahogy az is, hogy a falnak beszélek.
[rev_slider alias=”homeslider3″]
[rev_slider alias=”sidebar-slider-also”]