Amikor teherbe esel – lírai énnel várandóssá válsz, esetleg áldott állapotba kerülsz- , szóval bővül a létszám egy, vagy több pocaklakóval, arra számítasz, hogy minden csodás lesz, púder illatú és rózsaszín. Esetleg babakék vagy letisztult szürke, nude vagy valamelyik szuper trendi Pantone árnyalat, de mindenképpen tökéletes.
Aztán szinte észrevétlenül – ritkábban ólomlábakon ballagva – eltelik veletek a kilenc hónap és mintegy varázsütésre kibújik a bájos kis csemete, egy igazi szeretetgombóc, a valódi kis csoda. Egy darabig minden tankönyvbe illően alakul. Eszik, alszik – vagy nem-, ügyesen szopizik- vagy nem-, tökéletes a percentilis görbéje és páratlanul kielégítő a viselkedése, igazi mintababa. (Nyugi, az is lehet, hogy nem.)
Ahogy a kis anya-apa öröme cseperedik, nemcsak a szeme nyílik ki a világra, hanem a szája is. Beszél-beszél és beszél, lehetőség szerint a legkellemetlenebb pillanatokban a frászt hozva az addigra már kissé megfáradt, néha topis, máskor wifey-mommy vibe-os, cozy kecós anyjára.
Én például sose felejtem el azt a percet, amikor a gyerekem a kassza előtti sorban a mögöttünk álló kérdésére, miszerint miért nem megyünk már arrébb, rezignáltan csak annyit válaszolt: “Mejt az én anyukám kövéj, jó?!” Mi ugyan köpni-nyelni nem tudtunk, de a gyerek ezt is halál lazán kezelte. Elmesélte a mögöttünk álló pasinak, hogy azok a bácsik, akik csúnyán beszélnek, büntetésre számíthatnak: az anyukájuk kimossa a szájukat szappannal. “Az én anyukám is ezt csinálja velem”- mondta a ded üdvözült arccal és tágra nyitott bociszemekkel, magától értetődő mély meggyőződéssel. (Soha, sehol, semmiért- a szerk., avagy a történetben szereplő gyerek nem kicsit megfáradt, de egyre kevésbé topis, acélidegekkel rendelkező anyja.) Akkor még nem tudtam, de ez csak a kezdet volt.
Kíváncsi vagy a folytatásra? Tarts velem hétről hétre, hónapról hónapra és tudd meg, mit tanultam három kis korkülönbséges gyerek anyjaként az elmúlt hét évben!
A SZERZŐ
Z. Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő.
Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.
Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
