Davida

Ha megkérdeznéd tőlem, hogy dolgozó nő vagy anya vagyok-e elsősorban, néznék rád bambán. Hiszen miért is kellene választanom és miért is kellene definiálnom magam vagy bármelyik énemet. Ugyanakkor látom, sokan mégis ezt teszik.

Végiggondoltad már, hogy mi mindenben és hány embernek „kell” megfelelnünk az életünk során? Hogy hogyan alakul ki bennünk a megfelelési kényszer, és milyen hatásai vannak az életünk különböző területeire? Egy biztos: nem így születünk. A kisbaba, amikor világra jön,…

Update Norbi szerint legalább is a dagadt nők tehetnek arról, hogy tönkre mennek a házasságok. Merthogy a házasságok szex alapon működnek (ezt most kicsit csúsztatom), és ha a nő hájas, akkor azzal eltaszítja magától a férjet, az pedig teljesen természetes módon máshol fogja keresni a boldogságot. D

Bevallom őszintén, elkapott a harci láz, hogy igazán bulváros címmel vagy felütéssel kezdjem ezt a cikket. Valami olyasmivel, hogy A kompetenciamérés feladatainak összeállításához nem kell tanárnak lenni. Mert ez az igazság. De aztán elvetettem az ötletet, hiszen nem az a célom, hogy megkeverjem azt a bizonyost, hanem hogy megvilágítsam, mi is ez az egész ramazuri a 6., 8. és 10. évfolyamon ilyenkor, május végén.

Mielőtt azt gondolnád, hogy vitát akarok szítani, vagy épp a Gyes csodálatos havi összege miatt káromkodni (ez jelenleg 28.500 Ft, amiből levonnak 10% nyugdíjjárulékot, így nettó 26.650 Ft jut egy hónapra), megsúgom, szó sincs erről. Nem mintha nem tudnék órákig anyázni, de helyette inkább dolgozom.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Így tanultam a középiskolában. Azóta is egyetértek ezzel a kijelentéssel. Egyedül akkor gondolkodom el mélyebben a mondat jelentéstartalmáról, ha a női szépség vs. férfiúi elvárás (vagy fordítva) csatározásába kerülök, vagy ilyen témájú cikkeket olvasok. Mert a női/férfiszépség szerintem nagyon más tészta.

Amikor az első gyermeket szültem, nem tudtam, mi az a fájás. Hajnalban arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Felkeltettem a leendő kislányom édesapját, majd lezuhanyoztam. Kutya bajom nem volt. Főztem egy finom kávét, felöltöztem, majd hívtunk egy taxit. Azt olvastuk ugyanis, hogy érdemes a magzatvíz elfolyása után max. másfél órával beérni a kórházba.

Csupa szépség és boldogság, plüss macik, meg ütyülüpütyülü. 17 évesen kaptam először szivecskés pandácskát egy sráctól és nagyon nem tudtam vele mit kezdeni. Mármint a plüssel. Kislányként is jobban lenyűgözött a fára mászás, mint a csajos dolgok. Tény, hogy volt egy babánk, Irénke, akivel rendszeresen játszottunk a fűzfa alatt és akinek, mivel egy átlagos műanyag baba volt, kilyukasztottuk a száját és a punciját, hogy pisilős legyen. Aztán fodrászkodtunk rajta és filctollal is kifestettük, amitől rondább lett, mint valaha. Ezek után inkább maradtam a fűzfánál, meg a csontváz-keresésnél.

Aki soha életében nem akart egy percet sem fogyókúrázni, vagy legalább valamelyik testrészén faragni, az vagy maga a reinkarnálódott Döbrögi vagy egy UFO. Mert nem ismerek a környezetemben egyetlen egy embert sem, aki élete minden percében minden testrészével elégedett lenne, vagy elégedett lett volna. Ezért is vettem sorra a lehetőségeinket, amelyek nagy változást ígérnek a kinézetünkben.

Erről már elég sok férfimagazin cikkezett, és a nők is próbálták megmagyarázni a tényt, miszerint mióta világ a világ, a nők házisárkányok. (Csak anyum nem. Fogalmam sincs, hogy csinálja.)