Szülőként gyakran szorongunk attól, hogy a korai évek mennyiben határozzák meg gyermekünk jövőjét. Amit tőlünk kap, szeretetet, gondoskodást, az vajon elég lesz-e ahhoz, hogy magabiztos, önálló és boldog felnőtté váljon? Sőt, még az a gondolat is felmerült már bennem és néhány édesanyában, akivel beszélgettem, hogy a bennünk élő elképzelések gyermekünkről, amiket önkéntelenül is közvetítünk feléjük, mennyiben válnak skatulyává, amiből esetleg nehéz kitörni? Ez a gondolat indította el a következő sorok írását.
[rev_slider alias=”homeslider3″]
[rev_slider alias=”sidebar-slider-also”]