Nem most kezdődött, és nem is igazán látom a végét. Talán valamikor a tavalyi év során, miközben egész nap az „anyu segíts megcsinálni”,”anyu mi lesz az ebéd”, anyu ma sem megyünk sehova, és a folytonos szerep megfelelések tájékán, amikor azt se tudtam, hogy most éppen mi vagyok: anya, vállalkozó, takarítónő, tanárnő, feleség…Akkor kezdődött ez a kiégés, hivatalos nevén burnout.
