együtt alvás

Néhány nappal ezelőtt belefutottam Kasza Tibi posztjába, amiben arról írt, hogy a kislánya- hiába a csodaszép babaszoba hiperszuper bölcsővel- születése óta velük alszik az ágyban. Természetesen elindult a kommentáradat, mindenkinek megvan a véleménye. Én először jót szórakoztam a bölcsebbnél bölcsebb tanácsokon, sőt, pironkodva bevallom, elkezdtem trollkodni is egy kicsit, ám később elgondolkodtam.

Talán még a férjemet sem ismertem, amikor ellentmondást nem tűrően elhatároztam, hogy az én jövendőbeli gyerekem soha nem fog a szülői ágyban aludni (ahogy cumizni és édességet falni sem). Aztán mikor megszületett a kisfiunk, az addig sziklaszilárdnak tűnő elveim egy szempillantás alatt szertefoszlottak: el sem tudtam volna képzelni, hogy a picike és védtelen babánk ne velünk egy szobában szundikáljon.